Tanár a digitális korban

A modern tanteremnek fel kell szerelnie a tanulót arra, hogy tájékozódjon a rengeteg információban, azonosítsa az álhíreket

Karnataka, Karnataka kormányzati kezdeményezések, digitális tanulás, COVID-19, digitális tanulás világjárványban, oktatás világjárványban, oktatási hírek, indiai expressz hírek,A COVID-19 miatt a karnatakai kormány digitális tanulási programot valósít meg a felsőoktatási intézményekben. (Fájl)

Írta: Jyothi S

Bár az állami szférában a legtöbb karrier szolgáltatás-orientált, néhányat valóban közösségi szolgálatnak nevezhetünk. A tanítás is egy ilyen szakma. Először is, bár a közelmúltban minden szinten rendszeresen emelték a tanárok fizetését, a tanítás nem csupán egy fizetett munka. Ezenkívül a tanároknak fel kell ismerniük, hogy a mai hivatásos szülők általában a tanárokra bízzák gyermekeik mentorálását. Egyre inkább az osztálytermek, mint az otthonok alakítják a jövő generációit.



Kezdjük azzal a kérdéssel, hogy releváns-e a tanár szerepe a jelenlegi időkben, amikor a túl sok információ elérhető egy karnyújtásnyira? Ha igen, mit jelent a tanítás a digitális korban?



Paradigmaváltás történt a tanár szerepében, az információ központjából az átalakulás katalizátorává. Ez azt jelenti, hogy ami egy modern osztályteremben történik, az nem egyirányú információterjesztés. Ehelyett megköveteli a rendelkezésre álló információk boncolgatását mélyreható vitán és elemzésen keresztül. A nyers információk már elérhetőek az osztálytermen kívül, digitális és nem digitális fórumokon, közösségi médiában. De a búzát el kell választani a pelyvától, a diákokat nemcsak az álhírekről kell leszoktatni, hanem meg kell tanítani, hogy megértsék, mi az álhír. Ez csak akkor történhet meg, ha az osztálytermi tanítás interakciós jelleget ölt.

Josef Albers német oktató szerint a jó tanár nem ad válaszokat, hanem képessé teszi a tanulókat a megfelelő kérdések feltevésére. Más szóval, az oktatás végső célja, hogy a tanulókat kitartó kritikai gondolkodással önellátóvá tegye. A tanár feladata tehát nem csupán információszolgáltatás, hanem a kíváncsiság, a képzelet, a tudatosság, a kreativitás és a kérdezőképesség serkentésével segítse a tanulókat kognitív határaik kiterjesztésében, ezáltal tudás megszerzésében. Ennek megfelelően az a jó tanuló, aki a rendelkezésére álló rengeteg információból megtanulta a helyes kérdéseket feltenni.



Mindez megköveteli a tanártól, hogy ne csak a tantárgyának alapos ismerete legyen, hanem tájékozott legyen más tudományterületekről is. Sőt, több pont összekapcsolásához az olvasmánylistájának túl kell terjednie a tankönyveken. Egy jó tanár sok időt tölt az önálló tanulással. Ahogy John Dewey amerikai oktatási reformer fogalmaz, az oktatás egy életforma, ez egy végtelen folyamat. Az osztályterem egy kognitív laboratórium, ahol sokféle információt desztillálnak a tudás és a bölcsesség létrehozása érdekében. Ez azt jelenti, hogy a diákokkal együtt a tanárok is minden osztályban keresnek valami újat. Ez azt is jelenti, hogy a tanároknak meg kell osztaniuk egymással tapasztalataikat. Az egészségügyi szakemberek gyakran konzultálnak szakterületük szakembereivel a műtét vagy egy nehéz eset elvállalása előtt. A tanárok közötti konzultáció azonban ritka.

A digitális kor azt diktálja, hogy a tanításnak túl kell lépnie a tananyagon. A tanárnak állandó tanulónak kell lennie. Sajnos olyan rendszerben vagyunk, ahol a jelenlét megjelölése kötelező, nem az értelmi jelenlét. Ezért a tanároknak meg kell vizsgálniuk, miért idegenkednek el a tanulók a tanulási folyamattól, ahelyett, hogy várnának rá.

Az író a Tumkur Egyetem angol adjunktusa